Akár saját magunkról beszélünk vagy írunk, akár a vágyainkról, nagyon nem mindegy, hogy milyen szavakat használunk, hogyan fogalmazunk. Már egy bemutatkozás is sokat elárul arról, hogy milyen érzékenységgel válogatjuk meg a szavainkat: vajon figyelünk-e az árnyalatokra. Aki csak pár szót vagy mondatot olvas el rólunk és az alapján ítél, annak nagyon nem mindegy, hogy abban a szövegben van-e olyasmi, ami például rá nézve sértő.

Teszem azt, korábbi negatív tapasztalatainkból levonhatunk téves következtetéseket akár bizonyos emberek külsejére, foglalkozására, lakhelyére, vagy bármilyen más tulajdonságára nézve. Nagyon könnyű sommás ítéleteket alkotni és általánosítani. Ahogy ismerkedünk, úgy tapasztalunk dolgokat, és úgy alakulnak ki bennünk újabb előítéletek egyes embercsoportokkal kapcsolatban. Az elváltak ilyenek, az alacsonyak olyanok, a határon túliak amolyanok... Mindig skatulyázunk, dobozolunk, címkézünk, és észre se vesszük, hogy ez a sok csomagolás már teljesen eltakarja az egyes embert. 

Érdemes olykor kicsit felocsúdnunk és felülvizsgálnunk az előítéleteinket és azt, hogy akár fejben, akár szóban, akár írásban hogyan fogalmazunk. Annyi biztos, hogy egy társkeresőn nem fogunk sikerrel járni, ha az alap hangvételünk negatív. Akár saját magunk leírását illetően, akár az elképzelt partnerre vonatkozólag. Például, ha valakinek a fizikumára utalunk, akkor ezt tegyük vagy pozitív vagy semleges szavakkal. Ne sértegessünk senkit már azzal, hogy általánosítunk. Nyilván lehetnek és vannak is preferenciáink, de ezeket pozitív oldalról fogalmazzuk meg. Akármennyire is utáljuk a cigarettát, ne sértegessük a dohányosokat, vagy akármennyire is rajongunk a sportért, ne rúgjunk bele azokba, akik nálunk kevésbé aktívak, ha vegánok vagyunk, ne gyilkosozzuk le a húsevőket. 

Azt írjuk le, hogy mit szeretnénk és ne azt, hogy mit nem. Főleg pedig ne nyilatkoztassunk ki: nyilván vannak elképzeléseink a világról és akár még abban is hihetünk, hogy mi vagyunk a legtájékozottabbak és legokosabbak (nota bene: az igazán okosak ebben soha nem hisznek), ahhoz nincs jogunk, hogy másokra megjegyzéseket tegyünk. Vagyis persze jogunk van, csak ellenszenvessé tesz minket és sejthetőleg nem ez a célunk. 

Ugyanez érvényes az ismerkedési szakaszra is. Ha olyasvalaki kezdeményez, aki biztosan nem tetszik, ne legyünk vele durvák, igyekezzünk udvariasan elutasítani. Az udvarias elutasítást fogadjuk civilizáltan. Ne beszéljünk volt partnerekről extrém negatív hangnemben, ha csak rosszat tudunk róluk mondani, egyáltalán ne is beszéljünk róluk egy ideig. Nincs visszatetszőbb, mint mások pocskondiázását hallgatni egy randin. 

Önmagunkat se szidjuk, kritizáljuk, ne éreztessük azt a partnerrel, hogy kisebbségi érzésekkel vagyunk tele. Ha így van, akkor dolgozzunk rajta, hogy ne így legyen, mert alávetett pozícióból társat keresni biztos út a bántalmazó kapcsolathoz. Ha sok bennünk a bizonytalanság, keserűség, harag, csalódottság, ha a potenciális partnerekre ellenségként, prédaként vagy fenyegetésként tekintünk, akkor nagyon nem vagyunk a helyünkön, először önmagunkkal kellene tisztába jönnünk és csak aztán társ után néznünk. 

Még ha nem is érezzük magunkat nagyon pozitívnak, igyekezzünk derűs és könnyed bemutatkozást írni: ez vonzza az embereket. Így nagyobb eséllyel ismerkedünk meg önmagukkal békében élő partnerekkel, akik ránk is jó hatással lesznek.